Fogyókúrás vadászok patak. Horgászó pitbullok? Nagyon cukik! - Blikk Rúzs
Fogyás tőkés patak, A titokzatos Tőkési-ágban
Ötvenévesen életem része lett a mozgás — Szarvas István szikszói plébánossal beszélgettünk Nézőpont — Úgy gondolta, sportolással fog tenni a fizikai és mentális állapotának javításáért. Az első edzéseken nyolcszáz métert futott, ma tíz kilométert és rendszeresen kerékpározik is.
A fogyókúrás vadászok patak Szentháromság-templom plébánosával beszélgettünk. Hogyan jutott el a dobogóig?
Egy nyári napon Lillafüred környékére terveztem túrát. Kiderült, hogy amatőr versenyt rendeztek azon az útvonalon, ebbe csöppentem bele. A kerékpárommal éppen a nevezéseket fogadó asztal közelében álldogáltam. Intettek, hogy ott kell jelentkezni.
Hirtelen nem is tudtam, mit csináljak. Aztán arra gondoltam, utolsónak is kell lenni valakinek, hát, kipróbálom. Sem a táv, sem a szintkülönbség nem jelentett nagy kihívást, és a korosztályomban sikerült megnyernem az első helyet. Ez nem volt nehéz, tekintve, hogy egyedüli induló voltam. Ennél azért többet mutat, hogy összetettben második lettem, itt már voltak a mezőnyben olyan kerékpárosok, akik rendszeresen részt vesznek versenyeken.
Örültem az eredménynek, soha nem kaptam még sportteljesítményért aranyérmet. Versenyzés közben jó volt átélni az izgalmat, a küzdést, hogy vajon utolérem-e, akit előttem indítottak.
Nagy élmény volt, amikor leelőztem. Ez elgondolkodtatott. Melyik utat válasszam: orvoshoz járjak, vagy próbáljak más módon javítani az egészségemen?
Több korombeli ismerősöm szed rendszeresen gyógyszereket. Feltettem magamnak a kérdést: akik lefogytak a diétával 333 is ezt szeretném, vagy időt szánok a rendszeres mozgásra?
Nem volt könnyű a döntés, mert mozgásszegény évtizedek voltak mögöttem. Mindig is távol állt tőlem a sportolás, a tornaórákon közepes teljesítményt nyújtottam, és nem szerettem futni. De a mozgásban sok örömöt találtam.
Szerettem például a focit, a kirándulást. A szemináriumi éveim alatt hetente jártam túrázni. A futással is volt akkoriban több gyengébb próbálkozásom. Most is ebbe fogtam bele.
A titokzatos Tőkési-ágban
Vettem egy futócipőt, és elmentem az első körre. Úgy nyolcszáz métert tehettem meg, annyit bírtam. De ha valamibe időt és energiát fektetek, azt szeretem végigcsinálni, nem hagyom annyiban.
Négy évvel ezelőtt egy rövid távval kezdtem. Heti két-három fogyókúrás vadászok patak futottam, fokozatosan egyre hosszabb távolságokat.
Mértem a pulzusomat, és amikor láttam, hogy a szervezetem, az izomzatom már ráhangolódott az adott szintre, mindig növeltem a távot.
A sebességet kevésbé, nem mentem el az intervallumfutás felé.
Mára eljutottam odáig, hogy tíz kilométer a napi távom. Idővel felismertem, hogy nekem az egyenletes, hosszabb távú futás a legjobb. Jól érzem magam testileg és lelkileg is.