Fogyás o fallon mo
Tartalom
Megalkotják a tainó indiánok genetikai térképét Immáron genetikai bizonyítékok is alátámasztják azokat a történelmi feljegyzéseket, miszerint az európaiak által magukkal hozott betegségek, az állandó háborúskodás és a bennszülöttek rabszolgamunkára fogása katasztrofális következményekkel járt az őslakosok népességszámának fogyására nézve.
Az ősi és modern mitokondriális DNS-ek analíziséből a kutatók megbecsülték, hogy az őslakosok körülbelül ötezer éve voltak a legtöbben, s valamikor ötszáz éve a legkevesebben — csupán néhány évvel az után, hogy Kolumbusz és legénysége partot ért az Újvilágon majd a gyarmatosítók megszállták az amerikai kontinenst.
Néhány történész úgy gondolja, hogy ez csak bizonyos városokra és régiókra korlátozódott, de a genetika úgy látszik, megcáfolja ezt a tételt, s azt mutatja, hogy a magas halálozási ráta széleskörű volt. A Proceedings of the National Academy of Sciences legújabb számában megjelent kutatási eredmények arra is rámutattak, hogy a ma élő őslakosok genetikailag sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint az európaiak érkezése előtt élt ősökre.
A kutatók szerint a népességszám drámai csökkenése ellenére az indiánok száma a gyarmatosítás megkezdése előtti szintre ugrott vissza, valószínűleg azért, mivel sokkal ellenállóbbak lettek a telepesek által magukkal hurcolt halálos betegségekkel szemben.
Támogasd a.